Egy aránylag normális család voltunk Szerető anyuka,jól kereső apuka és mi, az örökké veszekedő testvérpár.
Épp az Amerikai nyaralásunkról jöttünk haza, és a változatosság kedvéért, öcsémmel veszekedtem.Anyu meg Apu is hátrafordult hogy ránk szóljanak, de hirtelen egy óriási csattanást hallottam, és minden elsötétült...
Egy világos szobában találtam magam, de utána egyre jobban kezdett hozzászokni a szemem és rájöttem hogy kórházba vagyok
-Nati!Jól vagy?-kérdezte meg tőlem az orvos.
-Ömm...Köszönöm,jól.De a családommal mi van?Szeretném őket látni!
-Velük már nem tud beszélni.Meghaltak.
-Mi??!!-érzetem hogy kifut az arcomból a vér.
-Sajnálom.Az apukája és a testvére még a helyszínen életüket vesztették, az anyukája meg ma reggel.
Három hónapig bent voltam teljes depresszióban.
Nem sokra rá, nevelőszülőkhöz kerültem.Onnantól kezdve úgy döntöttem megváltozok.Nem leszek már jó kislány.
Kezdődjön a sokkal jobb élet.
Ez lett volna a Prológus :)
Tudom hogy később hoztam, de új tanév, új órák....volt mit tanulnom :D
Szerintem a részek azok úgy lesznek hogy darabosan.Most is az elsőt írom, és 2 A/4-es lapot töltöttem be, de még így sincs kész.
Lehet hogy még ma este leírom az első rész felét, de még nem tudom :)
Puszi :*
